7/17/12

Puerto Rico: az első napok San Juan-ban


Old San Juan szűk kis utcácskáin sétálunk.
Hova utazzon az ember, ha megunta az egyetemi kutatók "sanyarú sorsát" Houston-ban? Naná, hogy Puerto Rico-ba:) Mivel Puerto Rico a maga kb. 400 ezres lakosságával az USA egyik közigazgatási egysége, még kilépő papírt sem kellett volna intéznünk a vízumunkhoz. Nem kellett  így más az úthoz, csak egy Lonely Planet, két nagy hátizsák, túrabakancs és fürdő ruha. A jegyeket kemény $380-ért vettük, szállást pedig csak egy-két helyen foglaltunk előre. Cili lakótársam még nem nagyon vágott neki spontán túráknak, ígyhát úgy voltunk vele hogy most vagy soha. Mivel Kedden délelőtt 11-kor indult a gépünk, úgy döntöttünk hogy busszal megyünk ki a reptérre. Két órába és három átszállásba került kijutni, de mindösszesen $1.25 volt a  buszjegy, szóval gondoltuk több marad majd rumra fagyira. A becsekkolásnál kisebb komplikáció akadt, nem adott helyjegyet az automata, így segítséget kellett kérni. Rutinosabb utazók már sejthetik mi történhetett... túlfoglalták a járatot. Na és amikor bemondták a hangosba hogy önkéntes utasokat keresnek akik hajlandóak egy későbbi járattal menni $400-ért és egy halom étkezési utalványért cserébe, nem kellett nagyon nógatni minket. Egészen pontosan kitéptem Cili kezéből az útleveleket és süvítettem a pult felé. Így történhetett, hogy a kora délutánra tervezett érkezés helyett csak este 7-re értünk San Juan-ba. Fogtunk magunknak egy taxit ami $20-ért az óvárosba repített minket (annak is az egyik legszebb részére a Plaza Colon-ra) majd egy órán belül el is foglaltunk helyes kis szobánkat a Posada de San Fransisco-ban, ami inkább volt egy takaros kis hotel mint leharcolt ifjúsági szállás. Egyszerűen imádtuk a helyet, szuper kis szobánk volt, hatalmas konyha, erkélyek amik a kikötőre néztek. Becsület szavamra paradicsomban éreztük magunkat! Ledobáltuk a cuccokat és nyakunkba vettük az óvárost. Beültünk az első füstös kiskocsmába és boldogan elfogyasztottuk első rumkólánkat. Aztán a másodikat is:) Másnap reggel egy helyi kis kávézóba indultunk, itt reggeliztünk. Innen kimentünk a kikötőbe, ahol éppen egy gigantikus óceánjáró parkírozott. Csak úgy özönlöttek a turisták kifelé a hajó gyomrából. A kikötőből, ami egyébként a Karib térség egyik legforgalmasabbikja, elsétáltunk a híres San Juan kapuhoz,  tanultunk egyet s mást San Juan városáról, amit spanyol telepesek alapítottak 1521-ben, innen az  El Morro erődhöz, majd ki az Old San Juan-i temetőbe. Tudom, kicsit morbid ez a temető dolog, de olyan gyönyörűséges volt hogy egyből azt kivántam bárcsak engem is ide... Itt azért ettünk egy kis fagyit a nagy hőségre való tekintettel, pár perc múlva pedig annyira éhesek lettünk, hogy gondoltuk beülünk egy kávéra és egy kis nassra egy aranyos kis bárba. Nahát a tulaj egyből megtalált minket a bika erős mimóza koktéljával és az empanadas-okkal. Ez utóbbi olyasmi mint az itthoni húsos táska, csak éppen sokkal finomab és olajban sütik ki. Pár miózával és egy-két húsostáskával később indultunk haza az óváros kis utcáit járva, rettentően boldogan! Hazafelé megálltunk egy szupermarket-ben és bevásároltunk reggelirevalót. A houston-i árakhoz képest kb. 15-20 %-kal drágább volt minden ennivaló, talán csak a kenyér és a tojás volt hasonló árban. (ezekből aztán tetemes mennyiséget bevásároltunk.) Mire hazaértünk 6 körül, annyira elfáradtunk hogy gondoltuk lepihenünk egy órácskára. Nem tudom mi történt, de úgy aludtunk, mint akiket megcsípett a cecelégy. Amikor 9-kor felébredtem,  jó nagyot csodálkoztunk a történteken, majd közös megegyezéssel visszafeküdtünk :-)

Békebeli reggeliző

Közel a kikötő, Paseo de la Princessa.

Szökőkút a Paseo de La Princessa sétáló utca végén.

Önellátó vagyok!

Közel a San Juan kapu, Paseo del Morro.


Na milyen az erkélyünk?

El Morro erőd...
Old San Juan temetője.


Szerintem nem csak nekem tetszett.

Előttünk az Atlanti óceán.

Egy kis mimóza koktélt?


0 comments:

Post a Comment